Az édesanya története elterjedt az interneten, miután elmagyarázta a szüleinek, miért nem ölelhetik és puszilhatják meg az unokájukat, amikor csak akarják, és elmondta, hogy próbálja tudatosságra nevelni a lányát ezzel kapcsolatban – írja a Mirror.
A nő azt mondta, szeretné megtanítani a kislányát a beleegyezés fontosságára, és arra, hogy nem kell mindig, mindenkinek hagynia, hogy megölelje vagy megpuszilja, ha nincs hozzá kedve – és ez a nagyszüleire is vonatkozik.
Nevelési elvének célja, hogy megtanítsa a gyerekét a határok megszabására, és azt akarja elérni, hogy tiszteletben tartsák a lánya kívánságait – ami szerinte sajnos nem mindig történik meg.
Ezért nem engedi, hogy bárki és bármikor megölelje a kislányát, a barátoknak és családtagoknak is engedélyt kell kérniük ehhez a gyerektől. Az ausztrál édesanya, Brittany Baxter először akkor tett szert internetes hírnévre, amikor a lánya még csak egyéves volt. Ekkor osztotta meg először szülői elveit, és azt mondta, normalizálni szeretné az engedélykérés gyakorlatát.
Azóta két év telt el, de a videó nemrég ismét a figyelem középpontjába került, miután néhány szülő újra megosztotta azt. Brittany a videóban a következőképpen magyarázza az elveit: „Szülőként gyakorlom a beleegyezést a lányommal, és valami nagyon zavar, ezért arra gondoltam, miért ne hoznám fel a témát a TikTokon, hogy beszéljünk róla. Elkezdhetnénk normalizálni azt a tényt, hogy a gyerekeknek nem kell puszilkodniuk a felnőttek kedvéért? A lányom majdnem két éves, alapvetően attól a naptól fogva tanítom a beleegyezés fontosságára, hogy megszületett, és egyáltalán nem segít, amikor a felnőttek az életében azt kérdezik: kérnem kell, ha meg akarom puszilni vagy ölelni – annak ellenére, hogy többször is elmagyaráztam ennek az okát.”
„Ha a lányom nemet mond, azt mondják, hogy nem szereti őket, és megsértette az érzéseiket, aztán engedély nélkül is átlépik a testi határokat” – tette hozzá.
„A lányom és a teste nem azért létezik, hogy bárki jobban érezze magát, vagy jobban szeretve érezze magát, nem az ő hibája és nem is az enyém, hogy az idősebb generáció egész életében nem tanulta meg szabályozni az érzéseit, hogy a beleegyezés ne maradjon figyelmen kívül” – magyarázta.
„Soha senkinek az érzései nem lesznek fontosabbak, mint a lányom joga a saját testéhez, és nem fogom hagyni, hogy olyan környezetben nőjön fel, ahol 1. Nem tudja, hogy mondjon nemet, és 2. Nem tudja, milyen, ha tiszteletben tartják. Nagyszülők, igyekezzetek jobban.”
Brittany később további tanácsokat is megosztott ezzel kapcsolatban. „Nem kell feláldoznod a saját határaidat, vagy a gyerekeid számára kiszabott határokat, annak érdekében, hogy enyhítsd mások kényelmetlenségét, ez csak és kizárólag az ő problémájuk, és nekik kell megoldaniuk” – hangsúlyozta.
Hozzátette azonban, hogy természetesen figyelembe vehetjük mások érzéseit, és elismerhetjük, hogy ez nehéz lehet a számukra, de el kell magyaráznunk, hogy ez nem róluk szól, vagy arról, hogy kevésbé szeretnénk őket, és határozottan ki kell tartanunk az álláspontunk mellett.
„Mondj valami ilyesmit: A mi családunk a beleegyezés gyakorlatának híve, és nagyon hálásak lennénk, ha elfogadnád és tiszteletben tartanád ezt” – mondta. „A konfrontációt csak akkor lesz könnyű kezelni, ha szilárdan kiállsz amellett, amit gondolsz.”
A szülők véleménye megoszlott Brittany álláspontjáról, és többen is megosztották saját tapasztalatukat. Egy hozzászóló, akit nem sikerült meggyőznie, azt írta: „Bátorítom a 21 hónapos gyerekemet a kötődésre (az érzelmi és fizikai közelségre) a szüleimhez, és nagyon közel állnak egymáshoz. Őszintén nem értem a haragodat.”
Egy másik felhasználó azonban egyetértett az édesanyával: „Én magam is engedélyt kérek a lányomtól egy puszira. Ha nem akarja, az az ő döntése. Nem érzem magamat kevésbé szeretve, amikor nemet mond.”
Egy harmadik válaszadó pedig azt írta: „Köszönet ezért! Az anyósom megpróbálja megtagadni az ajándékokat és az ennivalót a szeretetért cserébe a hároméves gyerekemtől, és megsértődik, amikor a gyerek nemet mond egy ölelésre vagy puszira.”