Legalábbis első pillanatban, ha nem olvassuk figyelmesen mondandóját, akkor úgy tűnik.
Mert mire figyel az ember először?
Ott van kerek perec: Az a kis apróság hiányzik belőle, ami bennem megvan: tehetség…
Csakhogy a körítéssel már teljesen más a helyzet.
Úgyhogy nézzük teljes mondandóját – aztán egy kis összefoglaló jön.
Friderikuszról és Náray Tamásról mondott véleményt Havas Henrik – egyiket sem tartja tehetségesnek.
Legalábbis közel sem olyannak, mint saját magát.
Viszont kimondja:
„Friderikusszal kezdem, ő a televíziózásban mindent tud abból, ami engem soha nem is érdekelt:
odafigyel a díszletre, a kellékekre, gondja van a fényre és a hangra, a legjobb szakemberek készítik
számára a háttéranyagokat. (…) Úgy tud feltenni kérdéseket, hogy azt se tudja, miről van szó, és ami
számomra igazán lenyűgöző – legalábbis ezt mondják – saját maga vágja meg az anyagait. Ez azt jelenti,
hogy óriási türelemmel szerkeszt, tudja, hogy mi a fontos és mi az, amit ki kell hagyni. Azt a laikusok
számára jegyzem meg, hogy ez egyszerűen sziszifuszi munka. Szóval ő szinte mindent tud a
televíziózásról, amihez én hülye vagyok, csak az a kis apróság hiányzik belőle, ami bennem megvan: a
tehetség”
„Ha bennem annyi alázat és szorgalom lett volna, mint Friderikuszban, vagy mondjuk Frei Tamásban, már
irodalmi Nobel-díjas lennék, de mint tudjuk, mindössze harminc jó-rossz (többségében persze, jó) riport-
és portrékönyvre futotta belőlem”
Náray Tamás divattervezői tevékenységét elismeri, ellenben festőként az a véleménye, hogy vannak akik
megveszik képeit – tehát magyarul: nem sokat ér.
És elolvasta Volt egyszer egy varrodám c. könyvét, amiről annyi véleménye van, hogy az írás nem tartozik
az erősségei közé.
De végül is nem is ez a lényeg….
Ehhez az okfejtéshez egy kis hozzáfűzni való: ez bizony minden téren így van – ha valakibe szorult 30
százalék tehetség, de van 70 százalék szorgalma – akkor azzal bizony már nyerő lehet. Így van ez minden
területen.
Ellenben hiába brilliáns tehetség valaki, ha ellazulja a dolgokat, soha sem fog kibontakozni. Mindenesetre
soha olyan mértékben, mint ami tehetsége alapján „megilletné”.
Mert hogy a tehetség csak egy lehetőség – a kibontakoztatása, hasznosítása már komoly munkát igényel.
Forrás: Blikk