Azok, akik ellátogatnak a felkelő nap országába, megfigyelhetik, hogy mennyire különleges a kapcsolat
van a különböző generációk között. A gyermekek engedelmeskednek a felnőtteknek és szeretik a
nagyszüleiket.
Ennek az oka, hogy a gyerekek nevelésének hagyománya van, amelynek eredete visszamutat a távoli
múltba.
Sok évszázaddal ezelőtt a japán anyák munka közben is nevelték a gyermekeiket. Akkoriban még nem
voltak óvodák, vagy olyan nagyszülők, akik otthon vigyázhattak a gyermekre ameddig a szülők hazaérnek
a munkából. Ezért a kicsi mindig ott volt, ahol az anyja volt. Még akkor is, ha a mezőre mentek, az anya
ilyenkor is magával vitte a gyermekét és állandóan kommunikált vele és megmondta, hogy mit szabad és
mit nem szabad megtegyen. Nem volt meglepő, hogy a gyerek hamarabb elkezdett beszélni, mint járni.
MILYEN ELŐNYEI VANNAK ENNEK A MÓDSZERNEK?
A kis érzéki lények részt vesznek az élet minden tevékenységében (munka, pihenés, séta). Jobban
megismerik a világot, szellemileg sokkal könnyebben növekedni tudnak.
Hát nem csodálatos, hogy a japán nők mai napig megőrizték ezt a hagyományt? Bármilyen
tevékenységről is legyen szó, az anya ott tartja a gyereket a kezében, vagy a hátán.
Tipikusan minden japán anya otthon marad, míg gyermeke eléri a 3 éves kort. Szégyennek számít, ha az
anya nem képes időt szakítani a gyermekre és túl hamar óvodába, vagy a nagyszülőre bízza a gyermekét.
Az óvodákban is a gyermeket megtanítják emberségre tanítják őket. Különösen odafigyelnek, hogy a
gyerek érzelemvilága jó irányba fejlődjön. Például nem engedik, hogy a gyerek a játékot ok nélkül a
földhöz vágja és arra is megtanítják, hogyan bánjanak az idősekkel, állatokkal és növényekkel.
Ne higgyétek, hogy az oktatás csak a nők feladata. Az apák is kiveszik a részüket ebben a feladatban.
A JAPÁN NEVELÉS JELLEMZŐI:
Ahogy már említettük, a japán gyermekek szülői figyelmet kapnak – sok ölelést kapnak, beszélgetnek hozzá, sétálnak stb. Ezen túlmenően az anyák és az apák soha:
– nem kiabálnak a gyermekre
– nem tesznek negatív megjegyzéseket
– nem alkalmaznak fizikai büntetéseket
A japánok megtanítják gyermekeiket:
– udvariasan viselkedni
– egymás iránt figyelmesnek lenni
– ne zavarjanak meg senkit a viselkedésükkel
MIT TESZNEK A JAPÁNOK? AMIKOR A GYEREK ROSSZUL VISELKEDIK?
Nyilvánvaló, hogy minden szülőt érdekel, hogy mit tehet, amikor a gyerek rosszul viselkedik? A japánok
nem kiabálnak rá a gyerekre, nem büntetik meg őket. Akkor tehát mivel ösztönzik a gyerekeket, hogy jók
legyenek? A válasz egyszerű – a nemtetszésüket a tekintetükkel és a hangszínükkel fejezik ki.
A japán gyerekek azonnal felismerik, amikor megbántották szüleiket. Ilyenkor bűntudatot éreznek és
igyekeznek jóvá tenni a hibájukat.
Mint láthatjuk, a japán gyerekeket szeretettel és gondoskodással nevelik, amelyből minden szülő tanulhat.
Már születésüktől megtanítják őket a társadalmi élet legfontosabb elveire. Természetesen ez a nevelési módszer nagyon szokatlan a többi ország lakóinak. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a módszer nagyon hatékon és hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek művelt felnőttekké váljanak, akik tiszteletben tartják a törvényt és akik igazán kommunikálni tudnak egymással.