Naphosszat tartó vezetés, 12 kerék, kihívások, veszélyek… Nem éppen „női feladatok”, amelyek Marcsi életében mára már a valóságot és mindennapokat jelentik. Pedig nem kamionsofőrnek készült.
Marcsit gyermekkora óta vonzotta az utazás és különböző kultúrák megismerése, ám az élet nem ebbe az irányba, hanem tanári pályára sodorta.
Elvégezte az egyetemeket, minden tőle telhetőt megtett, hogy sikereket érjen el és maximális teljesítményt nyújtott.
Sokaknak ez mind egy álom beteljesülését jelentette volna, azonban ő máshogy érezte. Az életéből hiányoztak a kalandok
– írja a Life.hu.
Tele voltam álmokkal, tervekkel, ötletekkel, melyeket egy időre elnyomott a való világban való helytállás, a felnőtté válás folyamata, a tanulás, a munka, a szürke hétköznapok monotonitása, és halvány sejtelmem sem volt róla, hogy hogyan tudnám ezeket az álmokat megvalósítani
– fogalmazta meg blogjában.
Majd elérkezett a fordulópont, és ezzel együtt egy új élet kezdete is. Marcsi, párja unszolására – aki nemzetközi kamionsofőrként dolgozott – megszerezte a kamionos jogsit és együtt kezdték el járni a nagyvilág autópályáit.
Marcsinak teljesen fel kellett számolnia addigi életét, férje is felmondott a munkahelyén és együtt kezdtek dolgozni egy fuvarozási cégnél.
Számos nehézség ellenére is, de ezután valóra vált álmok sora, szerelmes évek következtek.
Ilek Máriával a Life.hu a nehézségekről, a legnagyobb kihívásokról és az új célokról beszélgetett. Az előre leszögezhetjük: inspiráció akad bőven Marcsi életében.
Igaz, hogy a világ sok helyére elvisz a 12 kerék, és talán még Európa eldugott szegleteit is van lehetőség megcsodálni két vezetési etap között, azért a kamionsofőrködés mégsem kifejezetten utazás, hanem inkább munka.
Hiába láttuk már az autópályáról, a kamion szélvédője mögül a brüsszeli Atomium sziluettjét, a párizsi Eiffel-torony fényeit, az Alpok legmagasabb hegycsúcsait vagy a francia riviéra kéklő tengerpartjait, nem mondhatjuk el magunkról, hogy jártunk ezeken a helyszíneken, és maximálisan kiélveztük az adott város hangulatát.
Ha azt mondjuk, hogy Londonban, Milánóban vagy Barcelonában jártunk, akkor ez többnyire az adott város repterét, egy szürke iparterületet, egy lepukkant külvárosi negyedet vagy egy autópályás parkolót jelent
– meséli Marcsi.
A kamionos jogosítvány megszerzése egy férfi számára is nagy kihívás, hiszen teljesen más 12 kerékkel bírni és szabályszerűen közlekedni, mint egy személyautóval. Nem testhezálló feladat ez egy nő számára sem.
Az első napok borzalmasan teltek. Folyamatosan migrénes rosszullétek gyötörtek, alig tudtam enni, lefogytam, és a hajam is hullani kezdett a stressztől.
De nem adtam fel, néhány hét után elkezdett bennem oldódni a feszültség, és szép lassan belejöttem a munkába.
„Ha egy szóval kéne megfogalmaznom, hogy mit adott nekem a kamionozás, akkor azt mondanám, hogy szabadságot.”
Marcsi története nem mindennapi, kevés nő mondhatja el magáról, hogy ilyen mérvű fordulatot enged az életébe, és ennyire komfortzónán kívülre „téved”.
Közösségi felületein számos elismerést és pozitív visszajelzést kap, miközben azt hirdeti: bármire képesek vagyunk, csak akarnunk kell!