Ez az egy katasztrofális vacsora felnyitotta a szemem egy olyan valóságra, amit nem hagyhattam figyelmen kívül.
Az este végén nem maradt más választásom, mint lefújni az esküvőt.
Sosem gondoltam volna, hogy olyan ember leszek, aki lefúj egy esküvőt.
De az életnek van egy furcsa módja arra, hogy meglepjen, igaz?
Általában konzultálok a barátaimmal és a családommal, amikor nagy döntéseket kell hoznom, de ezúttal egyszerűen tudtam.
Véget kellett vetnem ennek. Minden akkor kezdődött, amikor Gábor, a vőlegényem, megszervezte, hogy találkozzak a szüleivel.
Addig minden tökéletes volt Gáborral kapcsolatban.
A munkahelyen ismerkedtünk meg, és attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdett ott dolgozni, volt benne valami, ami azonnal vonzott.
Jóképű volt, magabiztos, és remek humorérzékkel rendelkezett.
Nem sokkal később randizni kezdtünk, és a dolgok gyorsan haladtak előre – talán túl gyorsan.
Hat hónappal a kapcsolatunk kezdete után Gábor megkérte a kezemet, és teljesen elragadott a romantika forgataga.
De bármennyire is tökéletesnek tűnt, volt egy nagy hiányosság: még nem találkoztam a szüleivel.
Egy másik államban éltek, és mindig volt egy kifogás, miért nem látogathattuk meg őket.
Ez megváltozott, amikor hallottak az eljegyzésünkről. Ragaszkodtak hozzá, hogy találkozzanak velem, és Gábor egy elegáns éttermet foglalt a belvárosban a nagy bemutatkozásra. Napokig azon aggódtam, mit vegyek fel, hogyan viselkedjek, és mit gondolnak majd rólam.
De semmi sem készíthetett fel arra, ami azon az éjszakán történt. Amikor megérkeztünk az étterembe, az anyja, Isabella, túláradó aggodalommal üdvözölte Gáborot, engem pedig teljesen figyelmen kívül hagyott. Úgy bánt vele, mint egy kisgyerekkel, aggódott a súlya miatt, és felajánlotta, hogy ő rendeli meg az ételét. Rémisztő módon Gábor nem tiltakozott.
Hagyta, hogy az anyja úgy bánjon vele, mint egy nyolcéves gyerekkel, én pedig ott ültem, láthatatlanul.
Az este csak rosszabb lett.
Az apja faggatni kezdett, hogy hogyan tervezem „ellátni” Gábort, miközben az anyja egy sor követeléssel állt elő:
Gábor ruháit tökéletesen kivasalni, a vacsorát pontosan 18 órakor tálalni, és nem felszolgálni zöldséget, mert Gábor nem eszik belőle.
Egész idő alatt Gábor semmit sem mondott.
Csendben ült, hagyta, hogy a szülei gyereknek kezeljék, anélkül, hogy kiállt volna magáért vagy értem.
Amikor eljött a számla ideje, Isabella azt javasolta, hogy felezzük meg a költségeket, pedig ők drága ételeket és bort rendeltek, míg én csak egy szerény tésztaételt ettem.Gábor ismét nem állt ki mellettem. Kerülte a tekintetemet, és hagyta, hogy egyedül maradjak. Ebben a pillanatban rájöttem, milyen lenne a jövőm, ha Gáborhoz mennék feleségül. Nemcsak hozzá mennék, hanem a túlféltő szüleihezt is. Egy partnerre volt szükségem, nem egy újabb gyerekre, akiről gondoskodnom kellene. Ezért kifizettem a saját vacsorámat, felálltam, és lefújtam az esküvőt. Kijönni abból az étteremből nehéz volt, de tudtam, hogy ez a helyes döntés. Másnap reggel visszavittem az esküvői ruhámat, és amikor ezt megtettem, megkönnyebbülést éreztem.
A legbátrabb dolog, amit tehetsz, hogy elengedsz valamit, ami nem jó neked, még ha fáj is. És a végén tudtam, hogy a legjobbat tettem magamért.
Te is így tettél volna?